10.rész

Kicsit soká, de ötlet hiány miatt, csak mostanra sikerült:|| Jó olvasást:) 

El voltam képedve. Nem tudtam elképzelni, hogyan lettek pont Ők híresek. Egyből beütöttem a nevüket a keresőbe.  Egymás után olvastam az oldalakat, és a híreket róluk. Lehetetlen. Nem lehet igaz, hogy míg én a sitten rohadtam, ők addig az x-faktorban sikereket arattak.  Kattogtattam tovább a cikkek között, amikor egyen magakadt a szemem.

„Harry Styles és a hattértáncos?

A héten egyik nap Harry Stylest egy igen ismerős lánnyal látták az egyik ismert kávézóban. London fő utcáján lévő Starbucksban látták a híres énekest, az x-faktorban volt háttér táncosukkal, Danielle Peazerrel.  Sokan egyből  fellázadtak a két ember találkozására, de még semmi sem garantált.

„@Harry_Styles  nagyon jól éreztem magamat ma. Köszönöm a meghívást xx.” – Írta Danielle twiterre, ám ezt a tweet-et fél órán belül ki is törölte.  Többen mondják, hogy  több is lesz köztük, ám mikor Danielle-t megkérdeztük, eléggé egyhangúan válaszolt.

„Nincs köztünk semmi, nekem barátom van, aki sajnos most nem lehet velem. Csak meghívott kávézni, én pedig elmentem. Nem kell ebből semmit sem átírni.” – nyilatkozta az egyik rajongónak.

Mint később az kiderült, Danielle pasija, Liam Payne,  a srácok régi barátja, börtönben ül.”

Szemeim elkerekedtek, és csak néztem a laptop képernyőjét. A következő pillanatban viszont már a földön landolt, én pedig az ablakhoz sétáltam. Rettentően ideges voltam.  Fájt, hogy Danielle Harryvel találkozgatott, de mégis jól esett, az, amit nyilatkozott.  A hajamba markolva ültem az ablak előtt, és gondolkoztam. Teljesen kikészültem.  A szakítás, és a rengeteg új információ olyan zűrt kevert a fejemben, amit épp eszű ember nehezn bír ki.  Felálltam az ablak elől, és az összetörött laptopomhoz sétáltam. Összeszedtem a darabjait, majd egyszerűen a kukába dobtam, és a konyhát céloztam meg. Kivettem a hűtőből egy üveg piát, aztán lefagytam. Nem. Nem fogom újra megtenni. visszaraktam, aztán ledőltem a kanapéra.  Az agyamon átfutott minden rossz és jó emlék, amit Danivel töltöttem, és a könnyek csak úgy dőltek a szememből.  Visszaemlékeztem, hogy hogyan kezdődött a kapcsolatunk. Emlékszem még arra a napra a suliban.

*visszaemlékezés*

Éppen az utolsó órámról jöttem ki, amikor az igazgatóba ütköztem. Nagy vigyorral állt velem szemben, én pedig ijedten bámultam. A szeme végül a mellette álló göndör hajú lányra tévedt. 

-          Liam, egy feladatot bíznék rád. Ő itt Danielle. – mutatott a lányra – Szeretném, hogyha körbevezetnéd ma vagy holnap az iskolában, mivel mától a te osztályodban fog tanulni.

-          Rendben. – mondtam, az igazgató pedig megköszönte és lelépett.

-          Szóóval...Danielle vagyok – nyújtott felém kezet, én pedig csak adtam neki két puszit.

-          Mi felénk így szokás. – vigyorogtam. –  Lenne kedved sétálni egyet? Mesélhetnénk egymásnak magunkról.

-          Rendben, de most haza kell menjek, mert anyukám ki fog készülni. Pár napja költöztünk ide, és nagyon félt. – mondta. – Szóval ne haragudj, szia. – mondta, és elsétált mellettem.

Az a napom, boldogan telt el, másnap pedig megbeszéltünk egy találkát Danivel. Pár órás séta után, mindent meg tudtam róla, és ő lett a legjobb barátnőm. Akkor még nem jártunk. Egyikünk sem táplált érzelmeket a másik iránt, viszont rá körülbelül 2 évvel, összejöttünk...

*jelen*

Felrohantam a telefonomért az emeletre, mivel csörgött. Felkaptam az íróasztalomról, és ismeretlen számot mutatott.  Sosem szoktam felvenni, ezért most is csak kinyomta, aztán feltűnt, hogy le van merülve.  A fiókomból turkálni kezdtem, mivel ott van minden olyan tárgy, amit általában használok, és a kezembe akadt egy doboz. Pontosabban gy cigis doboz. Még Zayn felejtette itt egyszer, aztán bevágtam ide. Régen sokat mondta, hogy megnyugtatja őt a cigizés, és kiürül az elméje, ezért úgy döntöttem, kipróbálom. Bulikon nagyon ritkán szívtam egy egy szálat talán, de azokra szinte nem is emlékszem. Kivettem egy szálat a dobozból, és a mellette lévő öngyújtóval meggyújtottam, és az ablakhoz álltam. Mélyeket szívtam belőle, és tényleg jó érzés volt. Végül mikor elégett a csikk, elnyomtam, és ledőltem az ágyamra. Agyaltam egy kicsit, aztán arra jutottam...Holnap meglátogatom a szüleimet, és a nővéreimet. fellázadtak a két ember találkozására, de még semmi sem garantált.

ézóban. London főutcáján lévő Starbucksban lá