Kicsit késve, ne haragudjatok! :|| Nem volt ötletem,de következőt ígérem hamar hozom:DDD
A napok leírhatatlanul lassan teltek, de csak vártam. 2 hét
telt el azóta, hogy kimondták az ítéletet, én viszont egyre inkább azt hiszem,
hogy visszafelé megyünk az időben. Alig tudok mit csinálni. Eleinte azt hittem,
hogy csak úgy elmegy az idő, és fel sem tűnik, én pedig már otthon leszek, de
ez egyáltalán nem igaz. Ugyanúgy sokat
olvasok, de most a könyvek nem tűnnek érdekesnek. Mindig mikor olvastam a
történetet ami benne volt, hirtelen beugrott róla valami, és azon kezdtem el
agyalni, és ezt mostanában elég sokszor csinálom.
-
Liam! Jössz kondizni? kérdezte Jusper, mire eldobtam a könyvet, és
siettem utána.
Idő közben csatlakozott hozzánk Ben is, aztán úgy léptünk be
az edzőterem ajtaján. Mind a hárman másik irányba indultunk, én pedig a jól megszokott helyemre mentem.
Egy óra múlva mindenkit kiküldtek onnan, hogy jöhessen a
következő pár ember. Persze már teljesen fáradtan indultunk az udvarra Bennel
és Jusperrel.
********************-
A napok a szokásosan teltek. Felkeltünk, fürdés, reggeli,
udvar aztán én olvastam a többiek aludtak. Este vacsi, fürdés, amit mi mindig is kihagytunk, aztán
alvás. Így telt minden napunk, egészen addig míg el nem jött a mai. Mikor felkeltem
egyből pakolni kezdtem. Azt a pár ruhát
amit be engedtek hozni, azt összeraktam egy kupacba, aztán fogtam a könyves
tornyot, és vissza indultam a könyvtárba velük. A nő, aki mindig vigyorgott
ezen a napon unott arccal ült a gép előtt, és várta hátha jön valaki társaság.
Ez úttal én voltam az. Leadtam a összes könyvet, aztán leültem vele kicsit
beszélgetni. Mikor meguntam elköszöntem, és vissza indultam a
cellába. Ott leültem az ágyra és
vártam. Agyam újra kattogni kezdett.
Elgondolkoztam az életem nagy kérdésein, amire még mindig nem találtam
választ. Már fél álomba merülve a falnak
dőlve ültem az ágyon, mikor megszólalt egy nagyon mély hang.
-
Liam Payne? Itt vagy?
-
Igen? – álltam fel, és a rácshoz mentem.
-
Az igazgató keres. Gyere velem. – mondta, és elhúzta a rácsot,
én pedig szabadon indultam meg a
szokásos irányba.
Beléptem az ajtón, és egyből leültem. Mostanában sokat járok
itt, szóval ismerem a járást.
-
Szia!
-
Jó napot! – köszöntem vissza az igazgatónak.
-
Liam...ugyebár holnap fogsz haza menni. – kezdett
bele, mire elkalandozott a fantáziám.
Igen, holnap jön el az a nap, mikor haza érhetek. Imádok
ebbe még bele gondolni is. Holnap senki és semmi nem ronthatja el a kedvemet.
-
Szóval, akkor kérjük, hogy minden könyvet vigyél
vissza, és búcsúzz el még ma este. – mondta, mire én felkaptam a fejemet.
-
Rendben.
-
Na de most nyomás vissza. – mondta, én pedig már
ugrottam is, és indultam vissza.
Mikor beléptem Jusper
már benn ült. Éppen valamit irkált a
falra.
-
Szia haver, mit csinálsz? – kérdeztem.
-
Nézd meg te magad. – mondta, mire én oda
hajoltam, és egy rajzot láttam a falon.
A rajon egy pálcika ember volt, ruhában, és egy könyvet
tartott a kezében. Előtte volt rács, és
az egész alá oda volt írva, hogy „Liam Payne itt járt!”
-
Dejóóó – vigyorogtam – Ezt minek köszönhetem?
-
Örök emlék maradsz. – vigyorgott.
-
Hiányozni fogtok! Minden szombaton bejövök majd,
és amint kikerültök beszélünk rendben?
-
Igenis kapitány. – mondta, és a kezét a
homlokához emelte.
Megöleltem, aztán leültem én is az ágyra. Emlékezetes marad
ez a 6 hónap, amit itt töltöttem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése