8.rész.

 Kérlek olvassátok el!
Kicsit soká, de itt van a rész:) Új lett a külső, remélem tetszik nektek :333 

Amint láttátok, az elmúlt héten raktam ki pár kérdést. Az első az lenne, hogy mit szólnátok, hogyha az oldalon lehetne a Ti Blogotokra kritikát kérni? Az oldalt lévő Chat-en lehet küldeni linkeket, vagy az előző kiírásnál! 

A másik pedig az volt, hogy szeretnék csinálni az oldalnak egy facebookos csoportot. Akik rendszeresen olvassák a csoportot, jó lenne, hogyha belépnének, hogy tisztában legyenek minden újjal, és minden olyannak amit szeretnék mondani nektek. Lesz olyan is, hogy nem lesz ötletem a következő részhez, és akkor kérnék tőletek tanácsot! Szeretném hogyha minnél többet rákattintanátok az oldalt lévő szavazások az igen vagy a nem válaszra!

Felkeltem az ágyból, nyújtózkodtam egyet. Felültem, és egy nagy vigyor terült szét az arcomon. Sosem gondoltam volna, hogy az elkövetkező pár évben ennyire boldog leszek, de mégis.  Felálltam, és az ablakhoz sétáltam. London utcái gyönyörűek voltak ahhoz képest amit fél éven keresztül kellett bámulnom.  Lehúztam a kilincset, az ablakból pedig egyből friss levegő szállt be.

Igen, tegnap haza jöttem. Kiengedtek. Majdnem könnyes búcsút vettem Bentől és Juspertől, na meg persze a sok könyvtől amit olvastam, aztán beültem egy taxiba, ami haza hozott.  Mikor haza értem, senkinek nem szóltam. Valójában ez az egész dolgot még senkinek nem mondtam el,csak a két srácnak a börtönben.  Gondoltam, majd meglepetésként fogja az ismerőseimet érni a dolog.

Lementem a nappaliba, mivel egy nagy emeletes házban lakom. Igen, egyedül.  Szóval lementem a nappaliba, csináltam magamnak valami reggelit, aztán leültem a Tv elé. Hiányzott már ez az élet. Kapcsolgattam össze vissza, aztán valami nyálas sorozatnál ragadtam le.  Eszembe jutott Danielle. Elterveztem még tegnap este, hogy átmegyek majd hozzá valamikor, de végül nem döntöttem hogy mikor. Megettem a reggelimet, aztán elmosogattam.  Kikapcsoltam a Tv-t, megkerestem a telefonomat, aztán rátöltöttem pár jó számot, és neki indultam az útnak. Szerencsére senki ismerőssel nem találkoztam, még a buszon sem. Daniellék házánál leszálltam, aztán kicsit félénket, de mégis bátran, oda mentem és bekopogtam. Kíváncsi voltam a reakciójára. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és egy göndör hajú gyönyörű lány állt előttem.  Amikor meglátott, az álla szinte a földet érintette, és a nyakamba ugrott.  

-          Mit keresel te itt? – kérdezte, és megcsókolt. – Gyere beljebb.

Beléptem a házba, ami eléggé nagy volt. Nem sokat voltam itt, általában Dani jött át hozzánk. Leültünk a kanapéra, ő pedig egyből felém fordult.

-          Hogy hogy kiengedtek? – kérdezte, mire én komoly fejet vágtam.

-          Figyelj Danielle. Valójában nem engedtek ki, hanem megszöktem. Kérlek ne adj fel a rendőröknél, mert én bele nyomorodok. – mondtam, és átöleltem, és  mű sírást tetettem.

-          Micsoda? – lökött el, és kikerekedett szemekkel rám nézett.

-          Csak vicceltem. – vigyorogtam. – Jött egy ilyen bizottság, és mivel az igazgató ajánlotta, kiengedtek.

-          Még egyszer ilyennel ne viccelj jó? – nevetett, és átölelt.

A nap további része jól telt. Egész végig Danivel voltam, és jól szórakoztunk. 8 óra körül haza mentem, és most ott tartok, hogy készülődök. Éppen egy buliba tartok.  Kicsit ki akarok kapcsolódni élvezni az életet, de még véletlenül sem berúgni.  Nem akarom hogy megismétlődjön a dolog.  Felöltöztem, aztán beültem egy taxiba, és elindultam a helyi bárba, ahova mindig is jártunk piálni a fiúkkal. Na, igen...a fiúk. Kíváncsi vagyok hogy találkozom-e velük. Minden pénteken ide jártunk, talán megmaradt a szokásuk.

Mikor megállt a taxi, bementem, és egyből egy asztalhoz ültem le. Egy csinos pincér nő jött oda hozzám, és nyájasan beszélt hozzám végig.

-          Hozhatok valami?. – mosolygott rám.

-          Egy HawaiiBeach koktélt szeretnék. – mondtam, ő pedig elcammogott.

Hátradőltem a széken, és becsuktam a szememet. Hallgattam a zenét, és élveztem, hogy végre nem egy csöndes, koszos cellában ülök.  Egyszer csak valaki megfogta a vállamat. Kipattantak a szemeim, és ugyanaz a pincér nő állt előttem.

-          Meghoztam az italodat. Kérsz még valamit? – tette le elém a szépen kidíszített kék-piros koktélt.

-          Nem köszi, majd legközelebb. – kacsintottam rá, mire ő vigyorogva elsétált.

Átültem a másik székre ami az asztal mellett volt, és a tánc parkettet néztem.   Már a végén járt a koktél a kezemben, mikor megláttam hogy kinyílt az ajtó, és 4 srác lépett be rajta. Louis, Harry, Niall és Zayn. A sejtésem nem csalt, a szokásaik megmaradtak. Furcsán néztek ki. Megváltoztak. Harry ugyanolyan maradt, csak megnőtt a haja, és furcsábban öltözködött.  Niall barnább lett, a haját úgy néz ki már nem szívesen festi. Zayn megpróbált nagymenőnek tűnni, mivel felállított haja volt, elől egy szőke tinccsel és bőr dzsekiben meg csőnaciban feszített. Louis pedig csak az öltözködésén változtatott. Még mindig az a kócos hajú idióta ahogy elnézem.  Kérkedve és egyszer egyszer nevetve besétáltak a tánc parketthez,  majd a bárhoz sétáltak, és kértek valami italt. Oda akartam menni hozzájuk, hogy kicsit megrémítsem őket, de nem most. Megvárom míg kicsit bepiálnak.  

Fél óra múlva már úgy gondoltam, hogy készen állnak.  Felálltam, betoltam magam után a széket, és a tánc parkettre sétáltam. Egy lány elé álltam, és táncolni kezdtünk, majd tovább álltam.  Harryt figyeltem, mert a többiek a nagy tömegben eltűntek. Mindenkivel táncolt, majd tovább ment a következő emberhez. Én vigyorogva közelebb léptem hozzá,a aztán ő pedig elém állt. Félig csukott szemmel állt, és táncolt, teljesen bele élte magát.

-          Szia Harry. – mondtam, mire ő megállt.

Szinte mintha jég csappá változott volna, a test megfeszült, és szépen lassan felemelte az arcát. Mikor megpillantott ijedten nézett a szeme közé.  Elvigyorodtam, és átkaroltam, egyenesen az egyik üresebb részhez húztam őt.  Végig csak követett, nem mert mit csinálni.  Megálltuk a nagy terem szélénél, én pedig felé fordultam.

-          Mi újság van Harry? Rég találkoztunk. – mondtam.

-          Liam te mit keresel itt? – nézett rám még mindig ijedten.

Nem válaszoltam,csak rá mosolyogtam.  Kicsit nevettem, aztán a fel felé löktem.

-          Hogy teltek a napjaitok nélkülem? – kérdeztem még mindig  hamisan mosolyogva.

-          Öööhm....jól. – mondta, mire én kuncogtam egy kicsit.

-          Igen? ÉS hol vannak a többiek? Szívesen beszélnék velük. – mondtam.

-          Öööö...nem tudom. Valahol a tömegben. – mondta alig hallhatóan.

-          Szóval jól szórakoztatok nélkülem?  Tudjátok milyen volt odabent? – kérdeztem.

-          Liam..mi tényleg sajnáljuk. – próbált meg mentegetőzői.

-          Ohh elhiszem azt, elhiszem. Na de ne haragudj, én most indulok haza. Szép estét. – mondta, ő pedig megkönnyebbülve kifújta a levegőjét.  -  Ja és Harry.  – fordultam vissza hozzá, és egy hatalmasat vágtam a gyomrába. Össze görnyedt, én pedig elmosolyodtam.  – Elfelejtettem szép álmokat kívánni. Add át üdvözletem a srácoknak. – nevettem,aztán kisétáltam a klubból, és haza indultam...