9.rész

Sziasztok! Olvassátok el LÉGYSZÍVES!
Megint soká, de itt a következő részt! amint mondtam, kifogyok sokszor az ötletekből, ezért agyalnom kell sokáig hogy mit írjak. 
Megcsináltam a Facebook csoportot. Kérlek titeket, hogy akik olvassák a történetet , azok lépjenek be! A rész fölött a linket megtaláljátok, de hogyha mégsem akkor KATT IDE . 
Szükségem lesz a segítségetekre, és tudni szeretném, hányan vannak akik olvasnak. Mostanság kelleni fog egy kis inspiráció, és ötlet, ezért megint csak kérlek titeket, hogy lépjetek be, és segítsetek nekem. Hogyha nem jön össze 4-5 olvasónál több, akkor a csoportot törlöm, a történetben pedig ritkábban lesznek részek! Sajnálom. Kérlek titeket, ha ezt elolvastátok, lépjetek be. 
De most itt a rész, szóval jó olvasást, és remélem tetszeni fog:) 
xxVikiixx  

Másnap reggel jó későn keltem fel. 11-kor vánszorogtam ki a szobából, be a nappaliba. Bekapcsoltam a laptopomat, és elmentem a konyhába kávét főzni. Régen sokat ittam, de a rács mögött nem lehetett, szóval nosztalgiázásnak számított, hogy fél év után ittam egy kis kávét. Visszaültem az ebédlő asztalhoz, és nyomkodni kezdtem a gépet. Nagyon rég voltam gép közelben, szóval egyből a twittert nyitottam meg. Kaptam vagy 20 üzenetet,  és a követőim száma megugrotta az 1000-et. Nagyon meglepődtem, mivel utoljára mikor láttam 200 db volt körülbelül. Válaszolgattam az üzenetekre, és elkezdtem visszakövetgetni az embereket, persze ez nem tartott sokáig. Köbö 100 ember visszajelöltem, aztán meguntam.  Rámentem a kezdőlapra, ahol rengeteg ember posztolgatott, de nem igazán érdekelt. Kinyomtam a gépet, és elmentem edzeni.  Már egy órája emelgettem a súlyokat, amikor megcsörrent a telefonom.

„Beszélnünk kell! xx” – Danielle írta.

Meglepődtem, de egyből leraktam a súlyokat, és megtörölköztem.

„Este átmegyek jó?xx” – válaszoltam.

Vissza öltöztem, és elindultam haza a kondi teremből. Otthon egyből a fürdőbe mentem és megengedtem egy kád jó meleg vizet. Amíg csobogott a víz, elővettem a fagyasztóban lévő pizzát, és bedobtam a sütőbe. 10 perc alatt el is készült, így azzal együtt beültem a kádba, és falatoztam. Egész végig agyaltam azon, hogy Danielle mit szeretett volna tőlem. 

Este felöltöztem, és elindultam Danihoz. Felültem a buszra ami hamar le is rakott elöttük. Becsöngettem, és csak hosszas várakozás után nyitott Danielle anyukája ajtót.

-          Jó estét. Dani itthon van? – kérdeztem.

-          A szobájában van. – válaszolta hanyagul, és berohant a konyhába.

Meglepetten néztem a jelenetet, aztán felsétáltam a lépcsőn, egyenesen Danielle szobája elé. Bekopogtam, de a hangos zene elnyomta, ezért bedübörögtem. Valami pop zenét hallgatott, ami őszintén mondva nem jött be annyira.

-          Gyere be. – nyitott hirtelen ajtót, és lekapcsolta a hangfalat.

Bementem az ajtón, és leültem az ágyra. Dani szobája nagyon megváltozott. Régen tele volt plakátozva sztárok posztereivel, és rózsasztől a feketéig minden árnyalatot meg lehetett találni, még a bútorain is. A rajzok szanaszét ki voltak ragasztgatva, és volt amit még én csináltam, vagy a srácok. Most pedig csak egy fehér fal, fekete bútorokkal. A falra hangjegyek voltak festve, és egy táncos nő fekete alakja.  Az íróasztalán tornyokban álltak a CD-k és pár kép volt a faliújságjára kiragasztva, ahol tánc edzésen van.

-          Mit szerettél volna beszélni? – kérdeztem miután kigyönyörködtem magamat.

Kényelmesen elhelyezkedett a gurulós székében, és jobbra balra fogott vele.  Feszült volt, és láttam, hogy valami nyomasztja.

-          Szóval? – kérdeztem újra.

-          Liam...én...nem bírom ezt tovább. – nyögte ki halkan, mire nagyokat kezdett verni a szívem.

-          Ezt hogy érted?

-          Liam én... szakítani akarok. – suttogta.

Amint kimondta, a szívem kettérepedt. A pupilláim kitágultak, a szám pedig tátva maradt. Eszeveszettül dübörgött a szívem a mellkasomban.

-          De...miért..és..és..Mióta ..érzel ..így? – dadogtam el, mire ő felcsattant.

-          Liam, nagyon megváltoztál. Amióta nem láttalak, azt hittem a régi leszel, de nem. Elmúltak az érzéseim.  Agresszívabb lettél, és ez nem jó. Értsd meg..ez nem olyan amit csak úgy el lehet nézni. – sorolta, de én csak felálltam, adtam egy puszit neki, és kimentem az ajtón.

-          Hiányozni fogsz. Szeretlek. – mondtam, és becsaptam az ajtót, és haza indultam.

Nem szálltam buszra, csak sétáltam. A gondolatok csak kavarogtak a fejemben, és nem tudtam, hogy most ez miért van.  Amint beléptem a házamba, egyből a kanapéra dőltem, és kitőrt belőlem minden rossz érzés. Sírtam, ordítottam. Danielle volt az akire számíthattam, akit teljes szívemből szerettem. Nem lehet igaz, hogy csak így vége.

Bekapcsoltam a laptopomat, és felmentem twiterre, hogy végső búcsút írjak Daniellnek. Bejelentkeztem, és az üzentekhez akartam menni, de megakadt a szemem egy linken.  „ Harry Styles azt nyilatkozta, ’okkal kaptam mindent’...” Egyből megnyitottam. Ahogy olvastam a cikket, tátva maradt a szám.

"A napokban egyre nagyobb és nagyon hírnévért örvendő One Direction tagjai a minap partyzni voltak. Nem sült ki túl jó dolog belőle, mivel összetalálkoztak egy régi ismerősükkel. 

 Mivel a srácok másnap strandolni voltak, Harry Styleson észre vettünk lila foltot. Meg is kérdeztük tőle, hogy mi történt, de a válasza meglepett még minket is. Megverték őt.

„ Igen, valaki a buliban gyomorszájon vágott, de nem vészes. Többet nem mondhatok. Mindent okkal kaptam, ezért nem emelek vádat semmiért” – nyilatkozta a sztár.

A történések mindenkit váratlanul ért, és pár rajongó fel is lázadt.

„Mit képzel az a mocskos idióta aki bántani merte? Csak derüljön ki, hogy ki volt, és nem lesz tovább az élők között” – mondta az utcán egy névtelen rajongó.

A többi 3 srác sem nyilatkozott többet annál mint amit Harry mondott. Szerintük nem nagy szám, és nem kell nagy feneket keríteni a dolgoknak. Mit gondoltok, milyen harag lehetett a régi barát és Harry között?!"

Az állam a földet érintette a megdöbbenéstől. Mi az hogy híresek? Mi az, hogy a rajongók? Mi az hogy világhírű? Én a régi barát?