És itt az első rész:) Remélem tetszeni fog:DDD
1.rész.
Utálom, hogy belerángattak ebbe. Utálom, hogy ezt tették
velem. Nem szeretnék évekig a sitten rohadni.
Ez az apró részegség, és pár ütős szó, és a srácok már elcsábítanak, és
mindenbe bele kevernek. Nem ez volt az első eset. Eleinte csak pénz bírsággal, és átmeneti
fogságban tartottak, de ilyen még sosem történt. Sosem volt, hogy ekkora bűnt
követtem volna el. Kisebb dolgokért, nem igazán bűntettek meg, de ezúttal mind
az öten túl léptünk a célon.
Beértem a tárgyaló terembe, ahol már rengetegen voltak. Az
én ismerősi és családi körömből nem sokan
jöttek el. Barátaim csak kevesen voltak, mivel úgy gondolták, hogy
veszélyes vagyok, a családom pedig magasról tojt a fejemre. Egyedül Nicolara tudtam számítani, amikor
bajban voltam, de ezúttal ő sem jött el. Leültem a helyemre, ahova már sokszor
kerültem, és vártam. A bíró nő sehol nem volt még, és az ajtók is sokszor
nyíltak ki, és jött be valaki. Csak ültem, gondolkoztam, és meredtem előre.
Egyszer egy kezet éreztem a vállamon.
Hátranéztem, és Daniellet, a barátnőmet pillantottam meg.
-
Szia. – mondtam, és lesütött fejjel a földet
bámultam.
-
Minden rendben lesz. – mosolygott, majd leült a
tanúk székébe.
-
Nagyon remélem. – motyogtam magamban, majd
visszaültem az előző helyemre.
Ültem, és csak telt az idő, de esemény még mindig nem történt. Hirtelen nyílt az ajtó. A 4 srác lépett be
rajta, öltönyben. Eléggé idegesnek tűntek. Leültek Danielle mellé és
beszélgettek vele. 10 perc múlva megjelent egy öregedő , ősz hajú nő, és leült
a helyére. Ő volt a bírónő. Kopogtatott kettőt
és mindenki elcsendesült.
-
Köszöntöm az itt lévőket. Mr. Payne. Kérem jöjjön közelebb. – mutatott
a vele szemben lévő székre.
Oda sétáltam, majd helyet foglaltam. A bírónő eléggé szúrós
tekintettel nézett rám. Azt hitte, hogy nem veszem komolyan.
-
Mondja uram. .. Igaz, amit állítanak? Igaz, hogy
azon a bizonyos éjjelen, ittas állapotban betört egy boltba, majd mikor valaki
hívta a rendőrséget, ők pedig megérkeztek, tiltakozásból megpróbálta halálra
verni az egyik embert? – kérdezte közömbös arc kifejezéssel.
Mindenki feszültem rám szegezte a tekintetét. A srácok és
Danielle tekintetéből azt lehetett leolvasni , hogy bíztatnak a hazugságra. Nem
tudtam mit mondjak. Egy ideig csak
néztem az összegyűlteket, majd a bírónőre pillantottam.
-
Szóról szóra igaz. – mondtam, majd lehajtottam a
fejemet.
-
Tehát nem ellenkezik semmivel? Elfogadja az
ítéletet? – kérdezett vissza, mire én bólintottam. – Ez esetben, a büntetés 2
év. Óvadék nincs. – csapott megint egyet a ’kalapáccsal’. – 1 hónapja van, utána börtönbe kell
vonulnia. Élvezzen ki minden időt. A
tárgyalást lezártam. – mondta, majd összeszedte
a papírokat, és elindult ki.
Én felálltam a székből, és egyenesen kirohantam Teremből. Haza indultam, otthon pedig magamra zártam
az ajtómat, és gondolkoztam. Sírtam, nevettem, és szenvedtem. Tudtam, hogy ezt
úgysem úszhattam volna meg.
*******************-
1 hónappal később már félig felkészültem az elkövetkező 2
évre. A srácokkal azóta sem beszéltem.
Úgy éreztem, hogy csúnyán cserben hagytak. Harry Louis Zayn és Niall. Ők vettek
rá arra, hogy megtegyem azt, amit megtettem. Ők persze egyből leéptek a
helyszínről mikor meghallották a zsaruk szirénáját. Sosem álltak ki mellettem az ilyen
helyzetekben. Daniellel rengeteget
találkoztam az elmúlt hónapban. Megbeszéltem vele, hogy ez köztünk így nem fog
működni, hogyha én börtönben vagyok.
Csöngettek. Leszaladtam a lépcsőn, és egyből feltéptem az
ajtót, ahol 3 rendőr állt.
-
Mehetünk szépfiú? – kérdezte az egyik.
Bólintottam. Megfogtam az ajtó melletti táskát, majd
elindultam velük. Beültünk egy autóba, majd elhajtottunk. A ház ezennel 2 évig
üresen fog állni. Néztem, ahogy
távolodunk, és szépen lassan a börtön irányába fordultunk. húsz perccel később
már láttam hogy egy hatalmas épület felé megyünk. „ Angliai Férfi
Fegyház”. Megállt a kocsi, a rendőrök pedig egy bilincset raktak a
karomra, majd úgy tuszkoltak be az ajtón. Remek. 2 évig viszlát külvilág....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése